Kedves Választópolgár!
Szeretettel biztatom, hogy olvassa el ezt a programot. Egy párt alkotta meg, de mégis sokkal több ez, mint „pártprogram”.
A várva várt nemzeti összefogás s a remény útiterve. Az, amire az oly’ sok csalódást okozó rendszerváltás óta vártunk.
Olvasson el belőle minél többet, ismerje meg, s beszélgessen róla családjával, barátaival, munkatársaival! A gazdákat,
a vidéket szeretőket kérem, ismerkedjenek meg az élelmiszer-önrendelkezésen, a föld és a földön dolgozó ember s a helyi
közösségek megbecsülésén alapuló új, vidékmentő programmal. A vállalkozók a neoliberális, a multikat szolgáló gazdasági
modellt felváltani képes új gazdaságélénkítő tervvel, amelyben a magyar állam a magyar vállalkozóknak nem ellensége, hanem
barátja. A munkavállalók értsék meg – a róluk szóló fejezet alapján –, hogy nem kell másoknak profitot termelő, jogfosztott és
kiszolgáltatott embernek érezniük magukat, mert van más modell is, amelyben a tisztességes munkát végző ember méltósággal,
jogokkal és kiszámítható jövővel rendelkezik. Ha az egész „útitervre” nincs is ideje, keresse meg azt a fejezetet, amelyik közvetlenül
is az Ön életéről szól – akár nyugdíjas, akár gyermekeivel otthon lévő kismama, akár pedagógus vagy egészségügyi dolgozó.
Amennyiben Ön egyike azoknak, akik már „jobbikosnak” vallják magukat, akkor azért ismerje meg ezt a programot – amelyen
olyan szakemberek dolgoztak, akiknek nemcsak az eszük, de a szívük is a helyén van –, hogy kedvenc pártja mellett Ön
is észérvekkel éppúgy, mint szívvel-lélekkel ki tudjon állni.
Ha eddig más pártra adta szavazatát, akkor azért érdemes elolvasnia, hogy összehasonlíthassa: melyik út, melyik értékrend
áll közelebb az Ön személyes tapasztalatához és vágyaihoz: a régi vagy ez az új.
Lehet, hogy Ön eddig ahhoz a „csendes” – ám nagyon is elégedetlen - többséghez tartozott, amelyik annyira nem bízik a
politikában, hogy el sem ment az ezt megelőző országgyűlési választásokra. Ez esetben azért tanulmányozza a Jobbik-utat,
hogy meggyőződjön róla: igenis létezik tisztességes szándék, s igenis van olyan politikai erő, amelyik nem az emberek feje
felett, vagy egyenesen ellenükben, hanem az emberek szándéka szerint, az emberekkel együtt kívánja vezetni az országot.
Lehet, hogy Ön újságíró, politikai elemző vagy más, a közéletben aktívan résztvevő, s magát nyitottnak, érdeklődőnek valló
értelmiségi. Kérem, tegye a szívére a kezét: ugye Ön is unja már, hogy a politika és a „közbeszélgetés” hosszú évek óta a
pártok sárdobálásáról szól? Önnek is hiányoznak a valóban fontos és érdekes társadalmi kérdésekről szóló, valóban fontos és
érdekes viták. Ha nem is ért egyet mindennel, ami ebben a programban szerepel, azt bizonyára hasonlóan gondoljuk, hogy
ez az anyag alkalmas arra, hogy a nemzet (és a világ) sorskérdéseiről szóló eszmecserék alapja legyen. Sem az elhallgatása, sem
az eltorzítása nem lenne tisztességes a választópolgárokkal szemben. Azokkal szemben, akiknek jogukban áll megismerni ezt
a radikálisan új, a fennálló neoliberális, a globális nagytőkét szolgáló világrendet alapjaiban bíráló, a profit helyett az emberre,
a verseny helyett az igazságosságra építő tervet, az új „paradigmát”. Kérem, segítse a valódi választási lehetőséget és a
valódi demokráciát azzal, hogy ezt a programot minél többek számára hozzáférhetővé, megismerhetővé teszi, kommentálja,
elemzi, megvitatja.
Amennyiben Ön valamelyik másik párt tagja, esetleg vezetője, kérem, ne előítéletek alapján, s ne indulatból bírálja az új erő
új jövőképét, választási programját. Magyarország a mi közös hazánk, s ez a közös haza nagy bajban van. Abba kell hagynunk
egymás gyalázását, s el kell kezdenünk komolyan beszélni. S komolyan hallgatni is. Hallgatni és meghallani a magyar
embereket. Azokat, akiknek nem az a dolguk, hogy szolgálják a politikusokat, hanem akiknek joguk van ahhoz, hogy a
politikusok szolgálják őket, megismerve az életüket és megszívlelve a vágyaikat.
Ahogy e program alkotói tették, más politikusoknak is meg kell végre hallaniuk a magyar gazdákat, munkavállalókat, vállalkozókat,
nyugdíjasokat – ők pontosan tudják, hogy hol a baj, sőt azt is, hogy merre van a kiút. Tudják, hogy esztelen
az a rendszer, amelyben hatalmas távolságokról hozzák a silány minőségű élelmiszerek tömegét abba az országba, amely
messze földön híres volt mezőgazdaságáról, s amelyben ma a kis- és közepes méretű gazdaságok sorra mennek tönkre. Hasonlóképpen,
a magyar vállalkozók pontosan tudják, hogy a multiknak járó kedvezmények és támogatások őket illetnék
saját hazájukban. A munkavállalóknak elegük van abból, hogy alacsony bérért rossz körülmények között dolgoztatja őket
az a külföldi, aki a magyar munkás által termelt profitot kiviszi az országból, s akivel szemben az ő érdekeit nem hajlandó
megvédeni a saját állama. A bűnözésnek kiszolgáltatott vidéki lakosság pontosan tudja, hogy a magyar rendőrségnek nem
a kormány ellen tüntetőket kellene vízágyúkkal és bilincsekkel kergetnie a fővárosban, hanem őket kellene megvédenie a
falujukban.

I. Morvai Krisztina államfőjelölt köszöntője

Sorolhatjuk a kórképeket, de végre hozzájuk kell tenni a gyógymódokat is, amelyekről a politikusok szeretik azt állítani,
hogy nem léteznek, hiszen a „fennálló rendszernek nincs alternatívája”. Ennek a hazugságnak most vége. Itt sorakoznak
Magyarország kórképei, s hozzájuk a gyógymódok. Ez a program a magyar emberek tényleges, valós tapasztalataira, az ő
meghallgatásukra és meghallásukra épül – s az így felállított diagnózisokra terápiát kínál. Igazságos, emberséges és megvalósítható
jövőképet. Mert igenis van alternatíva. Magyarországnak, a magyar nemzetnek nemcsak múltja, hanem jövője
is van.
Eljött a pillanat! Itt az idő, hogy az igazságosságra vágyó emberek ne a politikától várják a változást, hanem ők változtassák
meg a politikát! Erre a 2010. évi országgyűlési választás hozza el a várva várt esélyt.
Vannak olyan pártok, amelyek már bemutatkoztak Önnek és Magyarországnak. A tetteik beszéltek. Szándékaikat,
képességeiket és eredményeiket a bőrünkön tapasztalhattuk. Radikális, gyökeres változásra van szükség. Olyan valóságos
demokráciára, amelyben a tisztességes munkából élő emberek alakítói, és nem csupán elszenvedői lehetnek a politikának s
a hazájuk sorsának. Ezt az érzést hosszú idő után először a 2009. évi európai parlamenti választáson tapasztalhatta meg az a
közel félmillió ember, aki az új erőre adta voksát. Arra az új erőre, amelyet nem gazdag érdekcsoportok, befolyásos lobbik,
hatalmas kampánypénzek segítettek mandátumhoz, hanem az igazságosságra vágyó, radikális változást követelő magyar
emberek.
A Magyar Köztársaság államfőjének a nemzeti összefogást, a nemzet egységét kell biztosítania. Különleges, de szerencsés
helyzetben vagyok. Olyan párt kért fel államfőjelöltjének, amelyik pontosan ezt az összefogást teszi lehetővé programjával.
Ennélfogva – noha pártok fölé emelkedve kell gondolkodnom –, meggyőződéssel és őszintén ajánlhatom figyelmébe a
Jobbik programját, amely kiutat kínál az igazságosságra és önrendelkezésre vágyó magyar nemzet megosztottságából, olyan
értékrendet, amely nem szembefordítja, hanem összekapcsolja egymással a jó szándékú embereket.
Jogász vagyok, az igazságra esküdtem. Fontos számomra, hogy olyan párttól kaptam bizalmat, amelyik programja középpontjába
az igazságosságot tette. Jogvédőként, az emberi jogok elkötelezettjeként nagy örömmel üdvözlöm, hogy egy megfélemlített
országban akadt olyan párt, amelyik nyíltan kiáll a polgári és politikai szabadságjogok mellett, s megvédi a
magyarok gazdasági, szociális és kulturális jogait, jogunkat az egészséghez, az egészséges környezethez, vízkincsünkhöz,
termőföldünkhöz, nemzeti vagyonunkhoz. Közös célom a Jobbikkal, hogy Magyarországon véget érjenek a rendszeres és
súlyos jogtiprások, az önkényt felváltsa a jogállam és a valódi demokrácia.
Magyar vagyok. Vágyam, hogy a magyar nemzet ne legyen a nagyhatalmak és a nemzetközi nagytőke kiszolgáltatottja,
hanem visszanyerje önrendelkezési jogát, s maga dönthessen sorsáról, jövőjéről.
Három gyermek édesanyjaként aligha lehet fontosabb célom, minthogy a gyerekeim egyszer elismerjék, hogy a mi generációnk
felelősen és bölcsen döntött: megmentettük, talpra állítottuk a hazájukat. S szeretném, ha a lányaim az én példámon
is megtapasztalnák, hogy mi nők – ha sok nehézség árán is –, de éppúgy küldetéssel rendelkezünk a hazánk sorsának
formálásában, mint a velünk együtt küzdő férfiak. Ezért vállaltam, hogy ha az emberek bizalmát megkapom, Magyarország
első női köztársasági elnöke leszek.
Kedves Választópolgár, kedves Honfitársam!
Mi, magyar emberek itt és most változást akarunk. Radikális, átütő változást. Szebb életet, szebb jövőt. Radikális, átütő
változás akkor lesz, ha ezt mi, magyar emberek kiköveteljük magunknak. Azok a politikai és gazdasági vezetők, akiknek ez
a rendszer így, ahogy van, megfelel, sőt kifejezetten jó, nem fognak maguktól változtatni rajta. Nekünk, a népnek, a választóknak
kell változtatni. S erre most itt van a történelmi esély. Minden egyes felnőtt magyar ember, minden választó valódi
alakítója lehet a hazája sorsának. Ez nemcsak jog, hanem erkölcsi kötelesség s egyben felemelő érzés.
Eljött a pillanat! Meg kell kezdenünk a felkészülést a radikális, az átütő változásra. Ezen a tavaszon sorsfordító döntést
hozhatunk.
Adjon az Isten szebb jövőt – Önnek, családjának s egész Magyarországnak!
Hittel, reménnyel, szeretettel:

Morvai Krisztina
a Jobbik államfőjelöltje